Brémai kikötők

A Bréma Szabad Hanza-város tartomány területén, Bremerhaven és Bréma városokban fekvő kikötők együttesen brémai kikötők néven váltak ismertté. Az egymástól 60 kilométernyire működő brémai és bremerhaveni terminálok egységes igazgatás, fejlesztési koncepció és díjrendszer szerint működnek. A brémai kikötők összteljesítményüket tekintve Németországon belül a hamburgi kikötő mögötti második helyet vívták ki. Bremerhaven a Föld konténerkikötői között a 20. helyen áll, míg a gépjárműterminál Európa legnagyobb autórakodó kikötője. Bréma város kikötője az ásványi anyagok és a túlméretes gépek mellett a hagyományos, nem konténeresíthető termékek egyik legfontosabb átrakóhelye Európában és Hamburgot is megelőzve az első Németországban. A városállam egyike az Európa északi felében legrégebben létrejött állandó kikötőknek. Már a 11. században Bréma központjában rakodták ki hajóikat az Északi-tengeri kereskedők, a középkor végén pedig a Hanza-szövetség egyik fontos bázisa alakult ki a városban. Az újkor kezdetére a brémai kikötő a Weser medrének elfajulása miatt ellehetetlenült, ezért a városállam kifejezetten kikötőépítés céljából vásárolta meg 1827-ben a mai Bremerhaven területét. A 20. század elején a kor legnagyobb szabású kikötőépítése zajlott le a Weser partjain. Napjainkra az infrastrukturális fejlesztések és a működés súlypontja áttolódott Bremerhavenbe.